Miért csúszik a hegy?

A természeti katasztrófáktól hangos világban egyre gyakrabban tesszük fel a kérdést, őseink vajon jól választottak-e lakóhelyet, fenyeget-e valamilyen veszély bennünket is. Tengerár biztosan nem, de kisebb földrengés, felhőszakadás, felszínmozgás bizony mifelénk is bekövetkezhet. Az óbudai hegyvidék keleti lejtője pedig hosszú évmilliók óta felszínmozgásos terület.
Ahhoz, hogy ennek okát megtudjuk, kalandozzunk vissza előbb a földtörténeti időszámítás középkorába mintegy 200 millió évet, a triász korba. Vidékünkön kellemes klíma volt, az akkori Földközi-tenger trópusi lagúnáiban, korallzátonyok között sekély tenger hullámzott, a tengerfeneket fehér mésziszap borította. A mésziszap évmilliók alatt – a mai Hármashatár-hegy vonulatot alkotó – mészkő és dolomit kőzetté alakult.
Mintegy 150 millió évvel ezelőtt a tenger visszahúzódott, a tengerfenék kiemelkedett, a mészkő és dolomit kőzetekből hegyek keletkeztek.
50 millió éve, az eocén korban ismét megjelent a tenger, amelyből szigetként csak a legmagasabb hegyek emelkedtek ki. E tenger fenekén, annak üledékeiből alakultak ki környékünkben a Mátyás-hegy nummuliteszes mészkő és budai márga kőzetei is.
Az eocén tenger visszavonulása után a Budai-hegység ismét kiemelkedett, ám az oligocén kor közepén újra szigettengerré vált. Ebben a 100-200 méter mély tengerben ülepedett le a közismert kiscelli agyag.
A tenger ismét visszahúzódott, a mi hegyünkről immár végérvényesen, a Budai-hegység déli előterében azonban a „huza-vona” még tovább tartott, összesen 8 (!) alkalommal.
A kiemelkedett Budai-hegység összetö-redezett, a Pesti síkság felé fokozatosan lezökkent, a törések mentén melegvíz-források törtek fel, a források vizéből forrásmészkő vált ki. A forrásmészkő legszebb feltárásai éppen a Kiscelli-fennsíkon vannak (Doberdó utca és a Bécsi út között), ahol a mészkő alatt néhol még az Ős-Duna kavicsteraszát is megfigyelhetjük!
A jégkorszakban feltámadt hatalmas szelekből hulló por végül 2–3 méter vastagságban lefedett mindent.
A folyamatosan emelkedő hegyoldal ugyanakkor pusztul is, a fagy megbontja a kőzeteket, kőzetdarabok legurulnak, a lezúduló esők lemossák a talajt. A hegyen építkezők jól tudják, hogy a mai felszín alatt szinte mindenütt kőzettörmelékes, finomhomokos, agyagos talaj, ún. lejtőtörmelék található. Ha néhány méternél mélyebbre ásunk, akkor elérhetjük a sárga, majd még mélyebben a szürke kiscelli agyagot.Az   agyagbányákban e szürke agyagot termelték. A felszínmozgások oka a lejtőtörmelék és a kiscelli agyag lejtős határfelületén kialakuló csúszólap. A csapadék a vízzáró agyagig szivárog, felületét nedvesítve síkossá teszi, amelyen az egyensúlyát veszített felső talajrétegek megcsúsznak.

Az agyagbányászat a – természetes állapotában sem stabil – hegyoldal állékonyságát tovább rontotta. A hatalmas bányagödrök mögött a csúszólap feletti talajréteg támasz nélkül maradt, és amikor a csúszólap valahonnan vizet kapott a felszín meg is csúszott, óriási károkat okozva az épületekben, utakban, közművekben.
A bányagödröket mára feltöltötték, a lejtők újra a természetes állapothoz közeliek, ám a felszínmozgás földtani adottságai továbbra is fennállnak!
A terepfelszín nagyobb bevágással, mélyebb árokkal való megbontása ma is okozhat felszínmozgást! Különösen veszélyes a kiscelli agyagfelszín tartós áztatása, amit könnyű elérni egy felszíni vízelvezető árok betemetésével, szennyvízszikkasztással, vagy egy szakszerűtlenül megépített út menti folyókával, amely nem el-, hanem bevezeti a vizet a talajba. Nagyon fontos a csőtörések megelőzése és haladéktalan kijavítása!
Felhőszakadás, földrengés ellen nincs mit tennünk, de a földmunkák és a vízkezelések szakszerűsége mindannyiunk közös érdeke.
Kovalóczy György,
egy hegyen élő bányamérnök