Schuszter Vendéglő

SCHUSZTER VENDÉGLŐ Az óbudai hegyvidék szelíd lejtőin elnyúló szőlőföldek bő termése az 1700-as években a Zichyek vagyonát gyarapította. Az uradalom gyűjtötte be a szőlőt és dolgozta fel egységes minőségű borrá, amelyet azután a honi és a külföldi, főleg a bécsi piacon értékesítettek.

Az 1848-as forradalom után, a jobbágyfelszabadítást követően, a termelőknek már nem kellett beszolgáltatniuk a termést, a szőlőművesek szabadon értékesíthették boraikat. 1850-től kezdődően sorra nyitották kocsmáikat az óbudai gazdák, és rövidesen divatos szórakoztatóhelyei lettek Pest-Buda polgárainak.
A Táborhegy, Testvérhegy és Csúcshegy vonzotta a kirándulókat a 20. században, a jó levegő, a kellemes környezet és nem utolsó sorban a jó megközelítés lehetősége miatt. A Bécsi út - Vörösvári út sarkáig villamossal lehetett eljutni, onnan pedig gyalogosan "irány a hegy".
Aki viszonylag hamar elfáradt a kaptatón, az a Schuszter vendéglőbe térhetett be. A régi írások szerint ez a Táborhegy 2423 hrsz. alatt volt található. Mai címén ez a Toronya utca 8/a és 8/b.
A vendéglőt 1926-ban nyitotta meg Schuszter Ferenc és neje, Streck Anna. A telek eredeti tulajdonosai Schuszter Ferenc szülei voltak, akiknek a földjén számos gyümölcsfa ontotta bő termését és nem hiányzott egy darabka szőlőkert sem. A család ebből élt, a gyümölcsöt és a szőlőt gyalog vitték le a hajóállomásig, onnan hajóval szállították a Vámház körúti piacra, de volt, hogy egészen a piacig gyalogoltak be az áruval.
Fiuk jó üzleti érzékkel rájött, hogy a szőlőtermést bor formájában helyben is tudja hasznosítani, így vendéglőt nyitott. Ezt a vendéglőt főleg nyáron látogatta a közönség, szívesen üldögéltek az árnyat adó fák alá telepített asztaloknál. A kert hatalmas volt, hűs szellő üdítette fel a gyaloglástól fölhevült látogatókat. Aki akart az kuglizott, vagy kártyázott, a gyerekek hangos zsivajjal rohangáltak, labdáztak az asztalok között.
Télen elcsendesedett a vidék, csak néhány megszállott kiránduló kereste fel a hegyet és a Schuszter tanyát. Szerencsére, mert  az épületben a fogadóhelyiség bizony apróka volt...
A ház terméskő alapokon nyugvó vályogház volt, benne az ún. söntéssel. A toldalék épületben volt a konyha, ormán nyílt két szoba. A mellékhelyiségek hátul, a kertben voltak.
A hagyomány szerint nem sok haszon volt a kocsmán, mert ha Schuszter bácsinak jó kedve kerekedett, akkor így kiáltott: "ma mindenki az én vendégem"! így azután a haszon a szomjas torkokon csúszott le.
A vendéglő az 1930-1932-es években zárt be.
A hely érdekessége volt a telken álló Mária szobor, amelyik egy boltozatos, sziklabarlangot szimbolizáló mélyedésben állt. A nagyméretű Schuszter gyümölcsöst az 1970-es években felparcellázták, az egyes parcellákat eladták. Az új tulajdonos, akinek a részén ez a szobor állt, elbontatta a kis barlangot. Egy ideig még sok arrajáró reklamálta, de sorsa mára már ismeretlen. A szobor nyomtalanul eltűnt.
Gálosfai Jenőné

(Részlet a szerző "Kockás abrosz, jó kadarka" c. könyvéből)