A Testvérhegyi (Krasznai) Csárda

A TESTVÉRHEGYI (KRASZNAI) CSÁRDA Az egykori Testvérhegyi Csárda  nem a manapság Testvérhegynek ismert területen állt, hanem a Hármashatár-hegyet és a Táborhegyet elválasztó Farkastorki árok (mai nevén Hedvig utca) és egy névtelen földút (mai nevén Erdőalja út) kereszteződésében. A régi kataszteri térképek ezt a területet is Testvérhegynek nevezték. A házat a közelben lakó Gál Ferenc, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank tisztviselője építtette a harmincas évek elején, feltehetően 1933-ban. Két évvel később építési engedélyt kapott a bővítésre, ez azonban nem valósult meg.
Tőle bérelték a házat Csukovicsék, akik nagy reménnyel fogtak bele egy – akkori szemmel modernnek tekinthető – vendéglő üzemeltetésébe, amellyel a gyér helyi lakosságon kívül a közeli turista utakon sétáló kirándulók fogyasztására is számítottak. A földszinten konyhát, söntést és éttermet rendeztek be, az emeleten pedig két vendégszobát nyitottak, némi panzió jelleget adva a háznak. A kertben növekedő hársfák alatt kialakított kerthelyiségből rózsalugas vezetett a filagóriához, ahonnan pompás kilátás nyílt a környékre. A helyben való fogyasztás mellett „utcán át” való italkimérés is volt, de a várt gazdasági eredmény elmaradt. Az okokat ma már csak találgatni lehet:
talán nem volt eléggé meghitt a környezet, vagy túl nagy konkurenciát jelentett a két már „bejáratott” kiskocsma a közelben, esetleg a vendégkört fújta el a közelgő háború előszele? Ki tudja?
A II. világháború után Krasznaiéké lett az épület, akik szintén megpróbálkoztak a régi „profil” művelésével. Még istállót is építettek, amelyben teheneket tartottak, hogy friss tejjel is szolgálhassanak. Értettek hozzá, hiszen korábban tejcsarnokuk volt. Krasznai Józsit híres dalos kedvű embernek ismerték, ha kieresztette a hangját, a hegyoldal kontrázott hozzá. Különösen szerencsésnek érezte magát, ha nagyritkán átjött a szomszédból Pataky Jenő az ismert színművész, és duettet énekeltek
Az üzlet azonban nem ment jól. Az emlékezők szerint a lassú vegetálás az ötvenes évek elején véget is ért. A házat ezután már csak lakásként használták, és galambtenyésztésre
A hetvenes évek közepén új tulajdonos költözött a régi házba, amelyet több ütemben átépített. Jelenleg családi házként ismert, és – mint a Hegyen már sokan tudják – egy jó kezű bútor-restaurátor is dolgozik benne.

/Köszönet az emlékező „őslakosok”: V-né Bakó Márta, D-né Házi Ilona, S-né Harmath Erzsébet szíves közléseiért, amelyekből szerkesztette az  anyagot az immáron szintén őslakosnak számító Szabó Dénes./