A kápolna építése - 1781

A hagyomány szerint egy óbudai szőlősgazdát a hegyen ért hatalmas vihar szekerével együtt elsodorta az útról. Szerencsés megmenekülése emlékére építette a Szt. Donát kápolnát. Hogyan is történhetett ez az építés? Tanúskodik erről az az 1781-es dátumú elszámolás, amely valószínűleg az év nyarán, az építkezés közben íródott, és amelyet ma a Fővárosi Levéltár őriz.

Az építtetők 1781. február 21-én kaptak építési engedélyt a kápolnára. Óbuda városa ugyanazon év augusztus 3-án pedig vállalta a már felépült kápolna további gondozását. Eszerint az épület igen rövid idő, alig néhány hónap alatt épült meg.

A Szt. Donát kápolna környéke 1882-ben (részlet a Halácsy-féle térképből - BTM XV. 243/9)

A fent említett elszámolás az építkezés kiemelkedő fontosságú dokumentuma. Ennek első részében az építkezésre adakozók listáját találjuk, összesen 87 forint 55 krajcár gyűlt össze. A legtöbbet az óbudai Szegény (meghalt) Lelkek testvéri társasága adta: 50 forintot. Az egyéni adakozók közül kiemelkedett Wolfgang Schebők (10 forint 37 krajcár), öt polgár egyformán 4 forinttal támogatta az építkezést: Johan Ernst, Johan Obmaur, Lorentz Schuster, Michael Ekher és Michael Reinbrecht. Ezen kívül Lorentz Durscht l forintot, Mich(ael) Ebner 4 forint 18 krajcárt, Georg Danaberger pedig 2 forintot adományozott. (Ez utóbbi két személy valószínűleg nem volt polgár, mert nevük előtt a Herr nem szerepel.)
Az irat következő oldalán a kiadások szerepelnek (összesen 107 forint 26 krajcár). Ezek között először az építőanyagok és szállítási költségeik: a hat szállítmány mész 19 forint 30 krajcárba került. (Michael Jäknak-Jägernek még 3 forintot erre extra kiadásként is), a homokért Nikolaus Arnagynak 5 forintot fizettek. A kőműves (akinek nevét sajnos az irat nem közli) 10 forint 30 krajcárt kapott, a habarcskeverésért 7 forint 15 krajcárt, az ácslegényeknek 7 forint 39 krajcárt adtak.
A kápolna Szt. Donát kegyképének fontosságát jelzi. A sajnos meg nem nevezett festő 12 forintot kapott művéért, rámája 36 krajcárba, ennek aranyozása viszont 8 forintba került. A zsindelyre, lécezésre a szögekkel 2 forint 15 krajcárt adtak ki, a boltozat zsaluzó formáiért 51 krajcárt, egy pár fehér lábért /wels wadl/ 20 krajcárt fizettek. A legtekintélyesebb summát, 30 forintot, az egyetlen név szerint szereplő mester, Johann Mangl kapta a torony építéséért. Johann Máchael Mangl más építkezéseken is foglalkoztatott óbudai ácsmester volt, 1795-ben az Óbudai Plébániatemplom sekrestye bővitéséhez készített fedélszéktervet. Egy Mangl nevű mester írta alá 1780-ban a várbeli új Teleki-palota tervét is. A kiadások 19 forint 31 krajcárral múlták felül a bevételt.
Az irat harmadik lapja a még kifizetendő munkákat sorolja fel, amely még további, igen tekintélyes összegre: 117 forint 14 krajcárra rúgott. A tégláért 42 forint 59 krajcárt kellett még fizetni, a fáért 18 forint 45 krajcáét, az asztalosnak 11 forint 21 krajcárt, a lakatosnak 23 forint 39 krajcárt, a kőművesnek pedig még 20 forint 30 krajcárt. Az épitést nyilván Óbuda városa fejezte be, amely az épület kezelését 1781. augusztus 3-án átvette.
Az elszámolásban nem szerepel az alaptest és a kőfal anyagköltsége. Ez alátámasztja az idei feltárásainkat, miszerint az alaptest és a falazat, a környékről gyűjtött mészkő anyagú, un. darabkőből, terméskőből készült.
Ki lehetett valyon az a derék szőlősgazda, aki a kápolnát építette? Arról szól-e a legenda, aki a legnagyobb összeget tette a kalapba, vagy az, aki az adományok feletti többletköltséget kifizette? Vagy az, aki lobbyzott a kápolna megvalósításáért? Nem tudni. Az biztos, hogy a kápolna egy nagy összefogás eredménye, sokak ingyenes, vagy fizetett munkája fekszik benne. Eredményük megőrzése a mi kötelességünk, akármilyen költségen.
(Forrás: Budapest Főváros Levéltára, V/1.b. Óbuda Város Tanácsának 334. számú irata, és Farbaky Péter „Szt. Donát kápolna Tudományos dokumentációja".)

A Szent Donát kápolna és környezete a Farkastorki árok felől, az 1800-as évek végén (BTM Kiscell 31.174). A képen látható felső kanyar feletti szakasz egyezik a mai Farkastorki út nyomvonalával. Nagy vihar esetén az árok menti út könnyen víz alá kerülhetett.
A Szent Donát kápolna és környezete a Farkastorki árok felől, az 1800-as évek végén (BTM Kiscell 31.174). A képen látható felső kanyar feletti szakasz egyezik a mai Farkastorki út nyomvonalával. Nagy vihar esetén az árok menti út könnyen víz alá kerülhetett.