Kápolna Szentjei

A kápolnában ma az oltár felett Szent Donátot ábrázoló XVII. századi kép látható. A XIX. század második felében további olajfestménnyekkel gyarapodott a kápolna. Az egyik Szent Lénártot ábrázolta, a másik Szent Vendel képe volt, a harmadik Noé áldozatát, a negyedik kép Krisztus levételét ábrázolta a keresztfáról. Sajnos ez az utóbbi négy olajfestmény valószínűleg a második világháborúban elveszett, a műemléki topográfia 1962-ben már eltűntként regisztrálja őket.
Szt. Donát kápolna szentjei 
Szent Donát imáját ábrázoló kép az oltár felett látható, alsó részén gótbetűs német nyelvű fohász a szenthez, mely magyarul így hangzik: „Szent Donát könyörögj Istenhez, hogy védjen meg bennünket minden káros zivatartól, záportól és fagytól és minden féregtől."
Szent Donát, (Donatus) Arretium püspöke, a villámcsapás és jégverés, ill. minden elemi csapás elleni védőszent. A hagyomány szerint Nikodémiában született, majd Rómába ment. A Julianus-féle keresztényüldözés (361-363) idején vértanúságot szenvedett. Kultusza német területen (különösen a rajnai borvidéken) és Magyarországon is elterjedt. 
Az 1689 –1692 években a  mai Németország délnyugati részéből nagy kivándorlási hullám indult a magyarországi területek felé. Óudára Baden-Württenberg tartományból jöttek a német telepesek. Az egyik ilyen település - Rottenburg am Neckar - a Rajnától keletre, mintegy 70 km-re fekszik. Ők tehát otthonról hozták Szent Donát tiszteletét.

A kápolnában azonban eredetileg nem csak Szt. Donát, hanem három másik szent – Szent Lénárd, Szent Vendel és Noé – azóta elkallódott képe is megtalálható volt.

Szent Lénárd ferences népmisszionárius (1676-1751) ekkor alig harminc éve halt meg. Munkássága jelentős volt a kor vallásos gondolkodásának kialakításában. A Szent Lénárdot ábrázoló kép adományozása az – ebben a korban bizonyára Óbudán is – működött ferences népmisszióval, és a viharból megmenekült, a gazdálkodó ember számára oly fontos lovakkal hozható kapcsolatba.
Az ír-skót fejedelmi nemzetségből származó Szent Vendel remete (554 k..-617) életében jelentős szerepe volt a nyájak gondos őrzésének. Így vált a pásztorok védőszentjévé. Vendel csodáit főleg azok tapasztalták meg, akik járványos betegségek esetében, illetve, akik állataik bajaiban hívták segítségül. A 18. század végén Óbudán a szőlőművelés mellett még jelentős gazdasági tényező volt az állattartás. 

Szent Vendel tisztelete hazánkban is elterjedt. Főleg az állattenyésztő-legeltető, alföldi vidékeken igen gyakori az út menti szobra. Ezeken gyakran a hely korabeli viseletében és az ott tartott állatok – szarvasmarha, disznó, vagy juh és a kutya – társaságában ábrázolják.

A bibliai hagyomány szerint Noé volt, aki az emberiséget átmentette a vízözön pusztításán, majd szőlőt ültetett. A vízözön elmúltával oltárt épített az Úrnak, és égőáldozatot mutatott be; Isten szövetséget kötött vele, ennek jele a szivárvány. A 'vízözönből' megmenekült szőlőművelő tehát méltán tisztelhette Noét az őt ábrázoló képpel.

Így jelentek meg a mindennapi élet gondjai és örömei az óbudai Szent Donát kápolnában 
(részletek a Táborhegyi Szüret alkalmával tartott előadásból)