Velencét a lagúnák, gondolák városaként emlegetik évszázadok óta. De Velence egyben az örök ünnep városa is, amely szereti a jelmezt és a látványt, a játékot, a veszélyt, a kalandot – minderre ideális helyszínek a Canale grande mentén megbúvó szűk, sötét sikátorok, az áradó napfényt megtörő baljós félhomály és szomorú alkonyat árnyai.
Antonio Vivaldi (1678–1741) mélyen emberi és politikai öntudattal szerette hazáját, a Velencei Köztársaságot, amely a tengerek határtalan képzeletvilágával is megajándékozta.
A genovai tengerészcsalád leszármazottja papnak tanult, de a leghíresebb velencei árvaház, a Pio Ospedale della Pietà tanára lett. A tengerre nyitott és a törökökkel állandó harcban álló kereskedővárosban mindig sok volt az árva. A kórházként is működő árvaházakban rendszeres oktatás, zenei és vallási nevelés folyt. A Pio Ospedale della Pietá leánynövendékei kiváló muzsikusok voltak, rendszeresen adtak hangversenyeket, jelentős bevétellel növelve az intézmény vagyonát. Számos egyházi és világi vokális műve ellenére Vivaldit első sorban vonószenekarra és különböző szólóhangszerre írt versenyművek szerzőjeként tartják számon. Született azonban néhány tucat olyan concertója is, amelyben nem versenyeztet egyetlen szólóhangszert sem a zenekarral, bár arra mindig ad lehetőséget, hogy bizonyos helyeken megcsillogtassa hangszeres tudását egy-egy zenekari tag. A koncerten négy ilyen vonószenekari concerto szólal meg, az árnyék és napsütés váltakozását idézve kettő mollban, kettő dúrban.
Johann Sebastian Bach (1685–1750) egyik legnépszerűbb dallama szólal meg. A feltehetően Lipcsében keletkezett négy zenekari szvit harmadik darabjának lassú tétele, az Air számos változatban, átiratban ismert. Esküvők örömét, jelenetek könnyedségét, gyászos események szomorúságát illusztrálják előszeretettel ezzel a zenével. Még a Beatles Sárga tengeralattjáró című rajzfilmjében is ránk köszön...
A két dúrban íródott Vivaldi-concerto után Gustav Holst (1874–1934) angol zeneszerző legnépszerűbb művét, a Szent Pál-szvitet, amely annak a leányiskolának a nevét viseli, ahol akkoriban a komponista tanított. A négytételes mű élénk népies tánccal, Gigue-gel kezdődik, a szólóhangszerek és hangszercsoportok, valamint a teljes vonóskar dinamikus váltakozásával. A második (Ostinato) tétel a hangversenyen nem hangzik el, az Intermezzo (Közjáték) azonban igen; a szerző itt is a szóló- és tutti-, gyors és lassú részek dinamikus váltakozásával tartja ébren a figyelmet. A Finále témáját saját magától, a katonazenekarra írt F-dúr szvitből kölcsönözte; két 16. századi angol dallamot (a Dargason című falusi táncot és a szerelmi bánatot megéneklő Greensleevest) fűz össze, majd épít egymásra a fergeteges záró tételben.
A kamarazenekart ezúttal is a zenekar művészeti vezetője, Gazda Péter hegedűművész-karmester vezényli.
A koncertre a belépés ingyenes. A koncert után elfogyasztjuk a hegylakó társaink nagylelkű felajánlásából érkező, kezük munkáját dicsérő házi süteményt, pogácsát. Közben beszélgetésbe elegyedve a művészekkel, megismerhetjük zenekari élet küzdelmeit, szépségeit, örömeit.
Minden kedves zenekedvelő társunkat, szeretettel várjuk!