Az elhunyt, akár a máglyára került, akár a frissen ásott sírba, hitük szerint hosszú útra indult. Sírjába ételt-italt tartalmazó edényeket - legtöbbször korsókat, néha tálakat, tányérokat, palackokat és poharakat tettek. A leggyakoribb a helybeli műhelyek valamelyikében agyagból készült, nem túl jó minőségű edény, de a tehetősebbek és gyakran a gyermekek mellé drágább, más tartományokban gyártott darabokat – terra sigillatakat, üvegedényeket - adtak. Általánosan elterjedt kísérő tárgy volt az agyagból készült olajmécses s a túlvilági révésznek járó adó hagyományát őrző, a halott kezébe vagy bőrzacskóba helyezett pénzérme is. Gyakran sírba került a halott kedves tárgya, pl. bronzveretes ládikája, guzsalya is, s temetésekor ékszereit is magán viselte.

A 2003. évi ásatás során került napvilágra a katonavárosi temető egyik figyelemre méltó emléke: egy lovakkal együtt elföldelt római kocsisír. A területen élő őslakosság, a kelta-eraviscusok a halottak túlvilági utazását kocsin képzelték, s a rómaiaktól átvett szokásuk szerint állított sírköveiken ezt a jelenetet is megörökítették. Keveseknek jutott az a kiváltság, hogy megengedhették maguknak egy valódi, díszes kocsi – vagy részei - sírba vitelét. A kb. 3,60 x 3,60 m méretű, a sziklák közé mélyített sírgödörbe kötőféken vezetethették a két lovat – egy fiatal, 3 és fél éves, és egy idős, 18 éves kancát. A négykerekű kocsit bronzból öntött állatfigurákkal díszítették, bronzból készült a kerékagy is. Fa alkatrészeinek elszenesedett nyoma helyenként pontosan kirajzolódott, vas alkatrészei azonban erősen korrodálódtak.
/Dr. Facsády Annamária/

A valamikori temetőről kevés adat maradt ránk. Azt tudjuk, hogy közepén állt a Kereszt-kápolna, egy neogótikus épület, amelynek építési költségeit az Igert család fedezte és Hofhauser Elek tervei alapján épült fel 1889-ben. Valószínűleg már előtte is állhatott a helyén egy kisebb kápolna. Az épület megmaradt részeit az 1960-as évek elején bonthatták el.
A Táborhegyi temető rossz, csúszós, agyagos talajra épült, meg is telt, ezért a főváros 1905-ben egy új óbudai temető létrehozásáról döntött. Az új temető 1910-ben nyílt meg, a Táborhegyi (Öreg) temetőt pedig bezárták. Sajnos a temetőből szinte semmi sem maradt. Régebben közkedvelt kirándulóhely volt, sokan jártak ide gesztenyét szedni. Most az Óbudai Szabadidőpark működik a helyén. Egy épület azonban részben ma is áll.

A Bécsi úton haladva, a régi vámház után (sárga épület a Táborhegyi út sarkán), a Laborc utcánál áll a valamikori zsidó szertartásépület. Ugyan hozzáépítettek egy modern részt (nagy, sötétített üvegablakok), de még jól láthatóak az épület tetején a törvénytáblák, illetve a valamikori Dávid-csillag helye (körkeret). Ilyen ortodox szertartásépületben fürdették meg az elhunytakat és készítették elő a temetést, szigorú szabályok szerint. A sors játéka, hogy a régi temető helyén, egy, főleg a gyermekek kikapcsolódását biztosító park működik
/Horváth Péter - történész/

A kapun belépve azonnal szembetűnik a főbejárat esztétikus kialakítása és az épületek elhelyezkedésének rendje, mely egy egységes tervezési koncepciót tükröz. A főbejáraton belüli tér meghatározó eleme az 1931-ben épült római katolikus kápolna, melyet két oldalról közrefog az iroda és a lakások hasonló stílusban kialakított épülete.
A temető sajátos elrendezési formáját a köröndökbe torkolló háromszög alakú parcellák alkotják. A terület fásítása már a megnyitáskor megkezdődött. A parcellák körül telepített 40-60 éves kőris, juhar, hárs és vadgesztenye fasorok igen nagy ökológiai értéket jelentenek a főváros számára. Legöregebb fái a Pomázi úti kerítéssel párhuzamosan futó 80-90 éves vadgesztenye fasorban láthatók.
A ravatalozót a főbejárattól távolabb, az egyik köröndön építették meg az 1930-as években.
A fák és épületek mellett a temető szépségét fokozzák a fennmaradó 60-70 éves sírok, sírboltok, síremlékei, bizonyítva az óbudai sváb polgárság jómódúságát.

1987-ben nyílt meg az első olyan parcella, amelyik hant nélkül sírhelyükből áll. Egy teljesen új temetkezési forma vált lehetővé, az 1992-ben megépült szóró parcellában.
A szóróhely a hamvak befogadására szolgáló bazalt kövekből megépített kúttal, a kiegészítő gépházzal és az ízlésesen alkalmazott kertépítészeti megoldásokkal együtt alkot egységes képeket.
A temető megújulásának szép példája a 26-os parcellában kialakított, újszerű formákkal megoldott és esztétikusan elrendezett urnás temetkezési hely.
1998-ban megépült a főbejárattal szemben a kegyeleti park, ahol a temetőlátogató gyertyát gyújthat, virágot helyezhet el távol nyugvó hozzátartozói emlékére.
A park közepén az örök élet jelképét, a mondák szerint tűzből újjáéledő főnixmadarat, Mészáros Mihály szobrászművész alkotását láthatjuk 

Forrás: btirt.hu