Antoni Judit, kedves hegylakó szomszédunk, néprajzkutató, régész és fotóművész képein keresztül mutatja be a csiszolt kőbalta készítésén és használatán keresztül a kőkori világ működését. Egy gyártási folyamat, egy kézbe vehető tárgy segítségével láthatóvá válik őseink környezetalakító tevékenysége, virtuóz technikai tudása és hiedelmeik tára.
Bolygónk éghajlata az eddig eltelt évmilliók során – különböző természeti erők hatására – már több ízben megváltozott. Ami most zajlik, a jelenkori globális klímaváltozás/felmelegedés, az első olyan esemény a Föld történetében, amit az ember tevékenysége is befolyásol. Az emberiség az utolsó 150–200 évben olyan nagy mértékben alakította át a természetet, hogy a geológiai jelenkor, a holocén e szakaszát új földtörténeti korszaknak is nevezhetjük, melynek gyökereit az őskőkor végén, az újkőkor hajnalán fedezhetjük fel.
Az ember hatása környezetére a fa kivágására és felhasználására alkalmas csiszolt kőeszközök megjelenésével veszi kezdetét. A magyarországi újkőkori anyag alapján a korszaknak nevet adó szerszámok „életének” szakaszait – a nyersanyag beszerzésétől („szikla”) a kész, nyélbe illesztett eszköz („kőbalta”) használatának módjain át – a néprajz segítségével ismerhetjük meg alaposabban. E célra Új-Guinea modern kori, de a múlt század végéig technikailag újkőkori szinten álló társadalmainak szaktudását és tárgyait hívjuk segítségül. 
Az élet a Földön az utolsó 2 milliárd évben az oxigéntől függ. Valaha a fák szent lények voltak és tisztelettel adóztak nekik, a kőbalta pedig a hatalom egyik jelvényeként szerepelt, talán éppen az emberek természetfeletti uralmának szimbólumaként. Napjainkra megérett a helyzet ahhoz, hogy mindkettőt, a fát és a baltát is az őket megillető módon kezeljük. E tényt egyre többen ismerik fel, és egyre többen látják, hogy jövőnk záloga a „balta” (és modern megfelelői) használatának mérséklése, a fák, a természet ősi erőinek védelme.
Ha kedves olvasónk eljön a fotokiállításra, hihetetlen élményekkel gazdagodik.